A karácsonyra akkor készültem igazán, amikor még gyerek voltam, illetve amikor már nekem is voltak gyerekeim. A köztes időkből alig emlékszem valamire. És tudom, hogy közhely, de szerintem tényleg az élet legnagyobb ajándéka a gyerek. De mi van akkor, ha nem jön az a várva várt angyalka? Van segítség. A lombikbébi-programmal mára már több tízmillió gyermek születhetett meg világszerte.
Életem első nőgyógyászati vizsgálata után, 17 évesen közölte velem a nőgyógyász, hogy egy elváltozás miatt valószínűleg sohasem eshetek természetes úton teherbe. 10 évig minden egyes karácsonyon azt kívántam, ne legyen igaza. Vagy ha igen, akkor valahogy, bárhogy, akárhogy, de mégiscsak anyuka lehessek egyszer. Ma már két gyermekem van, mindkettő spontán, orvosi segítség nélkül fogant.
Ne akarjam annyira?
Amikor igazi család lettünk, azaz amikor már testvérkénk is volt – aki nem sokkal karácsony előtt született –, én konkrétan végigbőgtem a szentestét a boldogságtól. A világom kerek lett. Mégis minden porcikámmal sejtem, milyen érzés lehet, ha valaki évekig sikertelenül próbálkozik. Vágyakozik, reménykedik, sír éjszakákon át, rohan orvostól orvosig. És persze mindent megtesz, hogy valahogyan sikerüljön kivernie mindezt a sóvárgást a fejéből, mert mindenhonnan csak azt hallja, az a baj, hogy nagyon akarja azt a babát.
Lottóötöst szeretnék
Helga egy óvodás kislány és egy másodikos kisfiú édesanyja. Amikor párjával már több mint egy évig hiába vágytak arra, hogy megfoganjon gyermekük, nőgyógyászhoz fordultak.
“Az orvosom mindenféle vizsgálatra elküldött, hónapokig figyeltük a hőmérsékletem, a peteérésem, a testem működését, majd szedtem hormonokat, mire megállapította az orvosom, hogy minden rendben van velem. Csak ezután következett az a pont, hogy a páromtól is mintát vettek, ami alapján világossá vált, hogy a spermiuma mennyisége és mozgása miatt segítség nélkül nem eshetek teherbe.
Általában a nők azok, akik elkezdik a procedúrát, pedig a férfiaknál sokkal egyszerűbben megállapítható, ha valami gond van. Az esetek 25 százalékában mindkét félnél van valami elváltozás, ugyanennyi esetben nem találják az okokat, a maradék 50%-on viszont egyenlő arányban osztozik a két nem. “
Azt mondta a nőgyógyászom, hogy annyi az esélyünk egy babára, mint a lottóötösre.
„Amikor már tudtuk, hogy mi a probléma, azt gondoltuk, a lombikprogram segítségével hamarosan szülők leszünk, hiszen mindketten fiatalok és egészségesek voltunk. Nagyon jó esélyeink voltak, figyeltem a statisztikákat és azt hittem, most már semmi akadálya nincs a terhességemnek. Aztán végül csak a negyedik próbálkozás után maradt meg a baba.
Az első után még nem keseredtem el, gondoltam, majd a második megtapad, de nem így lett és az az igazság, hogy minden egyes sikertelen kezelés nagyon megviselt mindkettőnket. Nem értettük, miért nem jön össze annak ellenére, hogy elvileg minden körülmény ideális volt.”
Szerintem ha valaki egyszer rájön arra, hogy mitől tapad meg a méhben az embrió, az Nobel-díjat kap.
„A szülőszobában találkoztam egy anyukával, aki a több mint tíz éve lefagyasztott állapotban pihenő embrióját beültetve szülte meg első gyermekét. Korábban minden próbálkozása sikertelen volt, örökbe is fogadott egy kicsit, de idővel úgy döntött, ad egy utolsó esélyt. És sikerült neki. Mi is nagyon boldogok vagyunk, hogy van két gyermekünk, a második, a kislányunk már az első beavatkozás után megfogant. Ám nekünk is van még két lefagyasztott embriónk, ami folyamatos beszélgetések tárgyát képezi.”
Nekünk is van még két lefagyasztott embriónk, a kislányunk ikertestvérei, akik elvileg megszülethetnének. Folyamatosan azon gondolkodunk, velük mi legyen…
„Tudom, hogy milyen sokat jelent egy gyerek és az is, hogy sokaknak nincs arra sem esélye, hogy egyáltalán a megtermékenyített, embrionális állapotig eljussanak, amit már be lehet ültetni egy nő méhébe, de egyszerűen nem tudom megtenni, hogy felajánljam másoknak. Tudom, hogy folyamatosan azt lesném a játszótéren, az utcán és mindenhol, hogy vajon nem épp a saját gyermekem jön-e velem szemben.”
Van segítség!
Sokan viszont Helgával ellentétben úgy gondolják, hogy igenis segíteni szeretnének másoknak és felajánlják a kezelés során fel nem használt, lefagyasztott pete- vagy hímivarsejtjeiket vagy épp embrióikat azoknak, akik sikertelenül vágyakoznak egy kisbabára.
A szervezeten kívüli megtermékenyítésért Robert Geoffrey Edwards 2010-ben kapta meg az orvosi-élettani Nobel-díjat. Az első, ezzel a módszerrel született baba viszont jóval korábban, még 1978-ban született meg, Magyarországon pedig nagyjából tíz évvel ezután.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 5 alkalommal teljes mértékben finanszírozza a lombikbébi-kezeléseket, a szükséges gyógyszerek nagy részét pedig 70%-ban támogatja. Az ország több nagyvárosában is működnek meddőségi centrumok, ahol a pár mindkét tagjának kivizsgálása után – ha más úton nem orvosolható a gyermektelenség – megkezdik a programot.
Ennek során mesterségesen stimulálják a petesejtek érését, így a ciklusonkénti egy helyett több petesejt is megérik, amit rendszerint altatásban szívnak le. Ezután következik a petesejtek megtermékenyítése és tenyésztése (innen ered az eljárás neve is), majd pedig az embriók visszahelyezése a méhbe.