Egyéb kategória

Kicsi a bors, de erős? – Vannak dolgok, amiket csak a csöpp nők érthetnek meg…

A túl kicsit kinevetik, a túl nagyot megbámulják, az elhízottat kigúnyolják, a mást kitaszítják.

vous - 2022.05.27.
Kicsi a bors, de erős? – Vannak dolgok, amiket csak a csöpp nők érthetnek meg…

Én kicsi vagyok. Nem olyan apró, hogy nevessenek rajtam a hátam mögött, de azért akadnak szakmák, ahol nem ütöm meg a minimumot. Jogosítványt is éppen csak hogy szerezhettem. A 156 centimmel nem tűnök ki a tömegből, az biztos, de azért magasabb vagyok egy tűzcsapnál – még akkor is, ha egy szívemnek egyébként kedves teremtés ezzel poénkodott nem is olyan rég a káromra. Hagytam. Másnak, más körülmények mellett, nem biztos, hogy riposzt nélkül hagynám.

Én voltam a legkisebb a tornasorban, és az nem esett jól.

Amúgy se értettem soha ezt a tornasor dolgot, nem vagyok híve a szigorú rendnek, és egyszer elmagyarázhatná nekem valaki, amúgy pedagógiai elvek alapján, miért kell ilyen módon (is) címkézni a gyerekeket. A legkisebb, a legnagyobb, az átlagos. Sor eleje, sor vége. Most is berzenkedem a gondolatra, és a lelkem mélyén örülök, hogy a gyerekeim e szempontból átlagosak. A tornasor dolog úgyse változott az eltelt harminc év alatt, és ahogy látom, mostanában nem is fog.

Pici nő vagyok hát, és ez néha jó, sokszor nem számít, és néha kellemetlen

Jó, mert azonnal tesztelhetem az embereket. A kicsiségem, törékenységem ugyanis valódi természetét hívja elő a velem szemben álló emberből.

Akiben egy csepp hatalomvágy is van, az velem szemben garantáltan felvillantja, mint egy éles fogat.

Egyértelmű: kicsi vagyok, könnyű préda, meg- vagy eltaposható. Rendre pórul járhat ugyan, aki ösztönből kezel alul, de ez más kérdés. A lényeg, hogy kicsiségem előcsalogatja az emberekből tiszta lényüket: jót vagy rosszat egyaránt. Igen, jót is, mert amíg egyesekből lekezelést, másból gyengédséget, segítőkészséget, védelmet hív elő termetem.

Néha elsodornak, néha megtaposnak

Kicsiségem kellemetlen a tömegközlekedésben. Nem részletezném, de értenetek kell: nem érem el a magasban lógó kapaszkodókat, legfeljebb ujjheggyel. Lengedezem, dőlök előre, dőlök hátra. Kiszolgáltatott a helyzet, és persze hiába igyekszem üléskorlátba kapaszkodni, kicsi vagyok, elsodornak. A nyár igazi kínzókamra. A legtöbb embernek éppen a hónaljáig érek. Pont azoknak, akik a magasban kapaszkodnak, na. Ezért nem részletezem.

Az autóvezetés megint más dimenzió. Ott kilátok az ablakon. Ha előrehaladok. A parkolás azonban már gondot jelent. És higgyétek el, még nem találták fel azt a tükröt, se parkolást, tolatást segítő rendszert, ami nekem bevált volna. Nem látok ki az ablakon, és kész.

A párhuzamos parkolás nekem olyan, mint a párhuzamos univerzum. Titok.

Forrás:
iStock

A szerelem fűz össze

A párkapcsolatban szerencsére nőként nincs jelentősége alacsonyságomnak. Ha férfi lennék, nyilván lenne. Bár én ha olyan párt látok, ahol a nő magasabb, valószínűleg a nő ruhájára, táskájára vagy sminkjére figyelek fel, és pindurit se érdekel, hogy egy fejjel magasabb párjánál. Van ilyen, nyilván szeretik egymást, működik a kapcsolat, különben nem lennének együtt. Továbbmegyek: az se hoz zavarba, és nem okoskodom azon, ha egy szép embernek csúnya párja van (elhízott vagy nem szabályos az alkata, arca), mert hiszem, kettejüket a szerelem fűzi össze, nem más. Meg az eltelt évek, a közös élmények. Összetartoznak, kinek mi köze van hozzá?

Székről nyúlok a bors után

De elkalandoztam kicsikét. Szóval a kapcsolatomban tényleg elég aprócska vagyok páromhoz képest. Több mint harminc centi a különbség. Engem nem zavar, úgy látom, őt se, bár tudom, előttem csak magas partnerei voltak.

A lakást azonban, ahol évek óta élünk, nem az én magasságomra tervezték. Különösen a konyha okoz vicces helyzeteket. A felső szekrények alsó polcait se érem el rendesen. Székről nyúlok a bors után, ezért sokszor tüsszögök. A pezsgőspoharakat meg székről se nagyon érem el. Ez sokszor nem zavar, de néha igen. Mert hiába kedvelem párom exét, azért ha családi esemény mentén nálunk tölt néhány órát, és lazán leemeli a vágyott kristálypoharat – nyújtózkodnia se kell –, na, az azért nekem ciki helyzet. Szerintük meg cuki, főleg, hogy soha nem hagyom szó nélkül. Olyankor sopánkodok egy sort, és személyre szabott konyháért lázadok. De hosszabb lábakért soha.

Mert stabilan tart: állok, járok, futok vele. Oda visz, ahova indulok, és visszahoz, ha hazavágyom. Pont jó, ami van. Pont hozzám való.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hova tűntek Budapest gyönyörű kupolái? – A főváros eltűnt épített öröksége tovább él az Animatiqua Stúdió legújabb rövidfilmjében
Világ
Hova tűntek Budapest gyönyörű kupolái? – A főváros eltűnt épített öröksége tovább él az Animatiqua Stúdió legújabb rövidfilmjében
vous - 2022.10.26.
Október 20-án tartották Az Eltűnt Budapesti Kupolák című rövidfilm exkluzív premierjét. A rendhagyó kisfilm, amely egy letűnt kor értékes tetődíszeit eleveníti fel, különleges videotechnikával készült. Az alkotásban a főváros egykori stílusát jelentősen meghatározó kupolák kelnek életre. A premier díszvendége Sólymos Sándor, Ybl-díjas építész és filozófus volt, akivel Kondacs András, a film rendezője beszélgetett a vetítést követően budapesti városépítészeti lehetőségekről, az egykori épületek, valamint a kupolák jelenéről és jövőjéről.

Otthon