Izzadság csorog a halántékotokon, szaporán veszitek a levegőt, és fogalmatok sincs, hová menjetek az embertömegben. Pedig megfogadtátok, hogy nem lesz több utolsó pillanatos ajándékvásárlás, és mégis, a sors az valahogyan kibabrált veletek. Ott álltok egyetlen üres táskával a kezetekben, és a fejetekben a kétségbeesés gondolatai cikáznak. Például ezek.
Utálom az embereket! MIÉRT VANNAK ENNYIEN?!
Pánikroham a köbön. Íme pár jótanács ellene.
Nincs otthon valamim, amit elajándékozhatok…?
Á, van! Várjunk csak, azt nem tőle kaptam…?
És ha idén csak rajzolnék…?
Mondjuk egy botsáskát?!
OKÉ. Megveszem az első cuccot az első polcról!
Ez egy tampon. Jó, akkor mégse.
Mindenki kap egy kupont, és kész!
MENNYI?!
Amikor végre pont találtok egy ideális ajándékot. Horribilis összegért. Persze ilyenkor minden drágább. Pont az ilyenek miatt, mint ti. Meg én.
Ismerős?
