Nemegyszer hallottam már szakításon átesett barátnőktől, hogy az a nő elvette, behálózta, leitatta, elcsábította. Fiatalabb koromban még az járt a fejemben, hogy: És a pasi? Ő nem volt ott? Nem mondhatott volna nemet? Még később pedig az jutott az eszembe, hogy az élet végtelenül szürke, nem fekete és fehér. A megcsalás nem csak a harmadik fél sara, nem csak a férfié, a nőé is. Mégis, miért a csábító harmadik félre haragszunk és okoljuk?
A srácok már csak „ilyenek”
Evolúció, magszórás, ösztön, tudjátok. Hát milyen galád már az a másik nő, hogy tudja, hogy foglalt a pasi, és mégis ráhajt? Mikor szegény amúgy is annyira esendő, könnyen botlik, mert nem tud nemet mondani? Ácsi, és miből gondoljátok, hogy a nő tudta, hogy ti vagytok?
Könnyebb a nőt gyűlölni
Egyszerűbb haragudni egy másik személyre, mint szembesülni olyan kérdésekkel, hogy: Akkor a kapcsolatunk csak színjáték volt? Lehet, hogy én is hibáztam valahol? És persze könnyebb haragudni valakire, aki bűnbe vitte a férfit, mert így könnyebb azt mondani, hogy folytassátok. Elvégre a nő volt a hibás. Pedig egy mély önmagunkba nézés célravezetőbb volna.
Tuti rámászott, behálózta
Félreértés ne essék, nem védem én a női nemet, tudom pontosan, milyen rafkósak tudnak lenni, ha kell nekik egy pasi. De hékás! A pasi talán nem önálló lény, önálló gondolatokkal, és nincs talán szája, elvei, amik azt mondanák, hogy oké, tetszel, dögös vagy, de én a párom mellett tettem le a voksom?
Ezen túl pedig minden megcsalásba egymást lökik bele a párok. Egy párkapcsolat dinamikája, az, hogy ki mit kap meg a kapcsolatban, nagyban közrejátszik abban, hogy történik-e ilyen eset. Higgyétek el, nem az a fő ok, hogy a harmadik fél szebb, dögösebb, szexibb. Az már csak járulékos következmény. Nem mellesleg pedig gyakran az, akire haragszotok, csak egy szintén szerelmet kereső, kétségbeesett nő.
Ne feledjétek: az éremnek két oldala van.
