A negyvenes évek magyar filmjeinek halhatatlan dívája Kanczler Katalin néven született egy egyszerű, kőbányai család hetedik gyermekeként. Apját a lóversenyen kívül nem sok minden hozta lázba, és a férfi otthon mindent tiltott: nem volt szabad színházba, moziba járni, de még újságot olvasni sem. Ha valaki bármilyen szabályt megszegett, apjuk szíjjal verte meg a gyermekeket.
Bár nem született gazdag családba, egy segélyakció révén a kis Katalin több évig tanulhatott Svájcban és Hollandiában. Az I. világháború után a nyugati nagyhatalmak több ezer magyar gyermeknek tették lehetővé, hogy kiszakadjanak az éhezésből, nyomorból, kilátástalanságból, és külföldön tanulhassanak.
A többéves oktatás után a kis Katinka komoly nyelvtudással, tartással és nyugati eleganciával tért haza, amelyek élete végéig nyomot hagytak a személyiségén.
Katinka talán az apai tiltás miatt kezdett érdeklődni a színház iránt. A sok szép és tehetséges próbálkozó közül azonban soha nem tűnt volna ki Egyed László segítsége nélkül. Az újságíró, laptulajdonos 1938-ban felfedezte a fiatal lányban a csiszolatlan gyémántot, és elvitte a korszak legelismertebb tanárához, Cs. Aczél Ilonához, akitől Katalin három év alatt mindent megtanult, amit lehetett.
Egyed Zoltán ezután lelkes cikket ír róla a Színházi élet című lapba, amelyben – akkor már Karády Katalin néven – a jövő reménységeként emlegeti a színésznőt. Karády rövidesen megkapta élete első szerepét a Pesti Színházban, de az igazi áttörést a film hozta meg a számára. Hogyan lett egy csapásra sztár és szexszimbólum? Mi volt a titka? A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
