„Egyszer élünk!”, „Valamibe bele kell halni!”, „A jóból sosem elég!” – biztos ti is hallottatok már ilyesmi felkiáltásokat egy-egy hosszabb éjszaka, nyaralás előtt. Az illető ilyenkor általában valami olyasmire gondol, hogy itt az ideje addig és úgy bulizni, ameddig bírja, féktelenül szórakozni, és ennek érdekében be lehet vetni akármilyen eszközt, ami hozzájárul az adrenalin- és endorfintermeléshez.
Sex, drugs, rock and roll! Valójában ez a viselkedés pont ellentétes másik „szlogenük” igazi értelmével, a YOLO-val. Hiszen a „You Only Live Once”, azaz a „csak egyszer élsz” üzenetnek épp azt kellene erősítenie, hogy vigyázzatok arra az egyre, ahelyett, hogy fiatalon tönkretennétek magatokat.
Hedonizmus tegnap és ma
A hedonizmus szót manapság nem eredeti értelmében használja a köznyelv. Bár az antik hedonista is ugyanarra törekedett, mint a modern, arra, hogy minél több öröme legyen minél kevesebb fájdalom árán, ám az antik hedonista előnyben részesítette a hosszú távú örömöket a rövidtávúakkal szemben. Azaz a pénze elbulizása helyett inkább takarékoskodott, majd egy év múlva vett magának egy biciklit.
Manapság a hedonista alatt viszont kifejezetten azt értjük, aki az evilági, anyagi örömöknek él, és ebből minél többet, minél gyorsabban szeretne.
Gyakran a média is olyan embereket állít a rivaldafénybe, akik így élnek, és a róluk szóló hírekben ritkán emelik ki az elkötelezett munkakészséget, produktív kreativitást vagy altruista tetteket, inkább díjátadókon viselt ruhákról, botrányos bulijaikról és viharos párkapcsolataikról esik szó a bulvárlapokban. Mindez az őket példaképként követő fiatalokban is a hedonizmus iránti vágyat növeli.
A „sok pénz, semmi munka, sok móka” élet után epekedőket szeretném most kicsit kiábrándítani. Bár úgy tűnhet, hogy ez a világ azonnali és örök boldogsághoz vezet, valójában ez közel sincs így, és ennek két jelentős oka van.
Nincsen olyan, hogy ingyen ebéd
Azaz mindennek ára van, és ha nem most fizetitek meg, akkor majd később fogjátok. Fiatalkorban nehéz rémisztgetni az alkohol, cigi és drogok oly sokat emlegetett egészségkárosító hatásaival, de ha „csak egyszer élünk”, akkor gondoljatok arra is, hogy mennyi minden vár még rátok az életben, mi van rajta a bakancslistátokon.
Elég nehéz elutazni Japánba, síelni Aspenben, az unokátokkal focizni vagy a gyermeketek esküvőjén táncolni, ha az ember kórházban fekszik májcirózissal, vagy az előrehaladott cukorbetegsége miatt amputálni kell a fél lábát.
A boldogság csak melléktermék
Valójában sokan éppen ott rontják el a saját boldogságukat, hogy hajszolni próbálják, például bulizás, veszélyes izgalmak, heves szerelmek által. Ezek ugyan tudnak átmeneti örömérzést okozni, de aztán kiürülnek az ezért felelős hormonok, és marad a másnap, az ürességérzés… és ennek elnyomására kezdődik elölről a boldogsághajszolás, a modern hedonizmus.
A hosszantartó és igazán mély boldogság sosem lehet közvetlen cél, az melléktermékként fog megjelenni akkor, amikor valami, valaki mellett elköteleződtök, valaminek oda tudjátok szentelni az életeteket.
Lehet ez a hivatásotok vagy a hobbitok, amiben ki tudtok teljesedni, a szerelmetek, a családotok, vagy valamilyen eszme, vallás – azaz akkor, amikor az életetek értelmet nyer. Ez persze nem könnyű, és nem egy egyszer elérhető és állandó állapot. Napról napra dolgozni kell rajta, hogy fejlődjetek, és fejlődjön általatok a környezetetek is, és ez az, ami „mellesleg” a boldogságot eredményezi.
Ha többet olvasnátok a témáról, akkor a haláltábort is megjárt osztrák pszichiáter, Viktor Frankl könyveit vegyétek a kezetekbe!
