Én még sajnos nagyon távol vagyok attól, hogy az esküvőmre készüljek, de itt igazi menyasszonynak éreztem magam. Nemcsak azért, mert a legtöbb kiállító széles mosollyal kérdezte tőlem, hogy van-e már fotósom, vagy hogy milyen dekorációban gondolkozom, hanem azért is, mert annyira mesés, kifinomult, könnyed és királylányos hangulata volt a kiállításnak, hogy lehetetlen volt máshogy érezni.

Volt minden, amire egy esküvőre készülő párnak szüksége lehet. Szebbnél szebb ruhaköltemények, aprósütemények, csokiba mártott gyümölcsök, fotósok, dekorációs csapatok, meghívók, egyszóval minden, amire egy menyasszony csak gondolni tud. Ezért talán nem is véletlen, hogy rengeteg ara mászkált a sorok között csillogó szemekkel.

Amellett, hogy itt komoly döntéseket kell hozniuk a pároknak a szervezés kapcsán, egy valódi élmény kilátogatni – még úgy is, ha az ember éppen nem menyasszony. Már akkor is menyasszonyködben kezded látni a világot, ha csak a kiállítók között sétálgatsz, de az i-re a pontot a divatbemutatók teszik fel. Gyönyörű ruhák, megható zenék, káprázatos fények. Őszintén szólva, még egy könnycsepp is megjelent a szemem sarkában, mikor a férj és feleség – akik egyébként csak modellek – előresétáltak a színpadon. Ezek mellett pedig úgynevezett esküvőiskola is működött, ahol mindenféle kérdésre választ kaphattak a párok a szakértőktől, valamint rengeteg zenekar is bemutatkozott.

De térjünk is gyorsan a lényegre: az esküvői ruhákra! Számtalan gyönyörű darab volt kiállítva minden stílusban és formában. Úgy tűnik, a masni még mindig nagy divat lesz, valamint a csillogós, köves öv is nagyon trendi. De volt ott királylányos, szexi, szűk, bő, csipke és fekete szalagos – és én pedig úgy éreztem magam, mint Gombóc Artúr, aki nem tud választani a finomabbnál finomabb csokik közül. Talán nektek sikerül!