Az elismerő pillantásokért azonban tenni kell egy keveset. Tényleg csak egy keveset, mert ahogy a Még idén! kampány üzenetében megfogalmaztuk: „Csak a kisujjadat kell mozdítanod” a változáshoz.
Kell majd nagyobb erőfeszítés is, akár erről-arról való lemondás, de az eleje, az indulás igazán vonzó. Ti döntitek el, milyen területen mekkora erőbedobással indítjátok el a változást. Van, aki a konyha területén érzi komfortosabban magát. Ott tudja jobban kézben tartani a folyamatokat. Nagyobb és erősebb a gasztronómiai kontroll. Mondjuk másként készíti a brassóit, mint például Takács Nóri ebben a videóban. Más a mozgással ápol vagy köt újra barátságot. Esetleg a szépségápolást hangolja újra, ahogy Nóra is.
Bevallom, eddig nekem a konyha volt a mentsváram. Negyvenéves koromig tudtam, elég egy hét odafigyelés, néhány „haslaposító” fogás. Saláta vagy gyümölcs desszertként a franciakrémes helyett, és a hét végére a legszűkebb farmerem is lötyögni fog rajtam.
Most azonban taktikát váltottam, mert negyven felett nehezebben szalad le az a fölösleg, amit én fölöslegnek ítélek – mert ugye azt tudjuk, ez szinte mindenkinél mást jelent. Lehet lapozni a táblázatokat (kell is, ha baj van), de azt azért mindenki érzi magától is, hol a határ, és ezt nem feltétlenül a kényelmes farmer jelzi csupán.
Nyújtózás és rázás!
Szóval az új taktikám: a mozgás. Ott még nem tartok, hogy hajnalban ébredjek (ah, az alvás jó dolog!), és a nyakamba szedjem fürgén a lábam. Bár a Balaton partján élek, adná magát a helyzet (és esküszöm, esküszöm, esküszöm, ez lesz a második lépésem…), de most, így az elején csupán húsz perccel kelek korábban. A szokásos kávé előtt kinyitom az ablakot. Nyújtózok néhányat a beáramló friss levegőben. Nem tudok jógázni, nekem nincs spéci légzőgyakorlat a tarsolyomban, de ettől függetlenül érzem, ahogy az üde, harapós levegőben szinte új életre kelnek a sejtjeim. Légzés, nyújtózás után zenét választok.
Madonnára esküszöm, aki ötven felett is ruganyos izomzattal és légszomj nélkül nyom le egy kétórás koncertet még most is. Ám ízlés dolga, ki milyen zenére szereti rázni magát. Mert én ezt csinálom. Most még CSAK ezt. Madonnára táncolok húsz percet.
Tiszta erőből ugyan, minden beleadva, úgy, hogy a húszperces összeállítás végére csapzottan lóg a hajam. Nekem bezzeg van légszomjam a végére… Ezért megint nyújtózok sokat, lerázom a fáradtságot a tagjaimból. Visszaszerzem az oxigént. Nyújtok, nyújtózok, és ennyi.
És boldog vagyok, nem futottam le (még) a maratont, nem váltom meg a világot Madonnával, de ettől függetlenül ajándékba kapom az eufóriát.
És ajándék a tánc végére frissen lefőtt kávé is, amit azért mostanában egyre gyakrabban cserélek illatos zöld teára. Mert szó, ami szó, egyik változás húzza maga utána többit. A tánc inkább a teára mosolyog.
Hajrá nektek is!
A Még idén! kampányról tájékozódhattok a kampány startvideójából, illetve Facebook-oldalán is találhattok további információkat vagy csemegézhettek életmódváltással kapcsolatos írásainkból, videóinkból.
Ha pedig arra vagytok kíváncsiak, mennyit fogyott az ország a Még idén! kampány kezdete óta, kattintsatok a KILÓ-MÉTER appra. És írjátok be ti is, mennyit dobtatok le egy hét alatt.