Születésnap, névnap, karácsony, esküvő, házassági évforduló. Anyának, apának mindig szívesen találunk ki újabbnál újabb meglepetést, valamit, amivel kifejezhetjük a sok hálát, szeretetet, köszönetet, amit érzünk irántuk. És mi van, ha kifogytok az ötletekből? Írjatok nekik levelet!
Egy levél a ti gyöngybetűitekkel vagy macskakaparásaitokkal anyukátok, apukátok legféltettebb kincse lehet, és ezt azért merem így leírni, mert átéltem, így tudom. Mikor a szüleim betöltötték a sokadik kerek évet, akkor a tárgyi apróságok mellé megírtam a levelet is. Nem mondom, hogy könnyű volt.
Az utolsó pillanatban írtam meg, és már akkor is szipogtam, arról pedig fogalmam sem volt, hogyan fogom előttük meg a rokonok előtt felolvasni anélkül, hogy ne remegjen meg a hangom. Nem tudtam, mit ragadjak meg a bennem kavargó érzések közül, de azért valamit csak sikerült elkapnom és papírra vetnem.
Mikor felolvastam, akkor két kézzel masszíroztam a papír két oldalát, és igen, elcsuklott a hangom, szemem sarkából láttam, hogy mindenki törölgeti a szemét, vagy próbál úgy csinálni, mintha nem nedvesedne a szeme. Utána pedig láttam anyu meg apu szemében, hogy ez ütött, és jólesett, és azokat az arcokat nem lehet elfelejteni soha, az már örökre veletek marad.
Olcsó egy ajándék ez. Csak papír kell hozzá meg toll. Meg a hangotok. De súlyos érzéseket kell belerakni, ami azért néha nehéz munka. Kimondani, leírni, átadni. De a legdrágább ajándék lehet, amit egy anya és apa kaphat. Mert az egy dolog, hogy érezzük az egymásból áradó szeretetet, de amikor ezt kimondjuk, akkor lesz igazán valóságos, kézzelfogható. IGAZI.
Ragadjatok hát tollat, és írjatok! Mondjuk karácsonyra. 🙂
