Álomház
Elképzeltük, hogyan is nézne ki álmaink háza, és centiméteres pontossággal elkészítettük azt. A nappaliba egy törtfehér padlószőnyeg, míg a konyhába egy asztal NÉGY SZÉKKEL, nem többel, négy székkel. Szuperdrága festmények a falon, kandalló, medence az udvarban, és mindenki boldog. Igen ám, de ha valami éppen sehogy sem fért el a szobában, akkor kezdhettük az egészet elölről. Ekkor már ti sem voltatok olyan boldogok…
Pénz, pénz és pénz
Ha a valóságban nem is, de a játékban megtapasztalhattuk, milyen elképesztően gazdagnak lenni. Nyilván senki nem „természetes” úton, vagyis munka által szerezte a pénzt, hanem egész egyszerűen beírta azt a kódot, ami gazdaggá tette. Eléggé megkönnyítettük a saját dolgunkat. Ezután már azt vehettünk meg, amit csak szerettünk volna. Túl sokáig hagytuk benn a kaját a mikróban, és leégett a konyha? Nem baj, berendezzük újra. VAGY: vettünk egy másik házat!
A sim többet tanul, mint én
Igen, a saját simünket úgy kezeltük, mintha a gyerekünk lenne. Tanítottuk, szórakoztattuk, etettük, itattuk. Miközben mi egy rántottát alig tudtunk összerittyenteni, de a simünk már crème brulée-t készített. A rajztehetségünk pedig épphogy megegyezett egy óvodás kisgyerekével, de a sim már Picassóként festett. Maradjunk annyiban, hogy sokkal műveltebbek voltak, mint mi magunk.
Minden, ami őrültség
Szerintem nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden őrültséget elkövettetek a simetekkel. Direkt nem tettetek riasztót a házba, hogy lássátok, amikor jön a betörő. Kipróbáltátok, meddig bírja fürdés nélkül, kaja nélkül és mindenféle életszükséglet nélkül. De azért tegyük hozzá, hogy a végére már ti is sajnálni kezdtétek egy kicsit, és visszatért minden a rendes kerékvágásba.
Love & l’amour
Az egyik dolog, amit mindennél jobban szerettetek volna, az volt, hogy becserkésszetek egy helyi szépséges simlányt. Nem is volt az olyan könnyű, mivel többen is legyeskedtek a kiszemelt körül. Szó szerint meg kellett hódítani. Viccet mesélni neki – ha lehet, nem disznót –, beszélgetni vele, tévézni, játszani, és akkor TALÁN hagyta, hogy megöleljétek. Ha nem, akkor kezdhettetek mindent a legelejéről, mivel alaposan megsértődött rátok. Hiába, a simlányokkal sem volt olyan könnyű, mint velünk.
