Az még hagyján, hogy a cipőboltok kirakatai nem nekem vannak berendezve, Illetve de, nekem mint nőnek, hogy végigcsorgassam a nyálam a kínálaton, de hogy nem az én lábméretemre, az tuti. És még az is oké, hogy nagy, mert elég magas is vagyok, egye franc, de hogy nem lehet emiatt cipőfétisem?!
Van valamiből 42-es?
Ez már csak ilyen. Beszaladtok a boltba, és nem a csodacipőt keresitek, hanem a dobozok számozását, vagy megkérdezitek az eladót, hogy miből van 42-es, aztán abból szelektáltok. Közben próbáltok nem bőgni, hogy ha már ilyen nagy lábon éltek, legalább tényleg lenne néhány milliótok a bankban.
Hányas a lábam? Öööö.
Kínos téma. Főleg bowlingozáskor vagy korizáskor. Cipőbérlések csúcspontja ez a kérdés, és egy világ dől össze bennetek, ha a rózsaszín cipő helyett kaptok egy férfias szürkét.
A cipész belőletek él
Mert ha végre találtok egy jó és szép és kényelmes cipőt, azt szakadásig hordjátok. Éppen ezért a cipész már jól ismer titeket: újrasarkaltattok, varrattok, foltoztattok? És azt a szomorúságot is ismeri a szemetekben, mikor szól, hogy ezt már nem lehet megmenteni.
A tökéletes cipő az…
amelyikben kisebbnek tűnik a lábatok. Mert megnyugtat, hogy legalább optikailag annak tűnik, és ha véletlenül előnytelen fazont húztok fel, ami még nagyobb lábat csinál, arra a cipősbolt személyzete JOBB, ha felkészült.
Liliputi lépcsők mindenhol
Mert túl nagy a lábatok, és nem fér el rajtuk. Ha csigalépcsőt kell mászni, akkor itt a vég, a szűk fokokra csak oldalazva léphettek fel, és higgyétek el, lesz, aki röhögni fog.
Kihagytam valamit?