Ha fodrászat, manikűrös vagy kozmetikus után többször előfordul, hogy nem úgy jövünk ki a szalonból, hogy mi vagyunk a világ istennői, akkor érdemes elgondolkoznunk a váltáson. Mert akkor ott valami nem stimmel.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a vendég-szépségszakember kapcsolat felbontása rosszabb, mint egy párkapcsolatnak a vége. Mert hát legyünk őszinték, többet tudnak rólunk, mint saját magunk. Tudják az összes rossz randit, az összes csalódást, hogy anyukánk másod-unokatestvérének milyen betegsége van, holott az egész kényeztetés nem tart tovább havi 3 óránál.
Így ha elválásra kerül a sor, a legkorrektebb az lenne, hogy odaállunk eléjük, és elmondjuk, miért nem tetszik a munkájuk.
DE!
Ha rájuk zúdítjuk, miért vagyunk elégedetlenek, az se nem kedves, se nem szép, és igazából nem érünk el vele az égvilágon semmit. Azt talán, hogy a szépségszakemberünk megsértődik. Higgyétek el, nem jó magatokra haragítani őket. Sosem tudhatjuk, hogy melyik családtagunk, kedves ismerősünk kerül majd a kezük közé.
Manikűrössel, fodrásszal jóban lenni erősen ajánlott!
A jó megoldás mégiscsak a beszélgetés és az egyenesség, azonban nem mindegy, milyen szavakkal bombázzátok őket. Próbáljátok így:
Azt hiszem, el kell, hogy váljunk!
Majd mondjátok el a probléma okát, és folytassátok ezzel:
Tudnál ajánlani egy másik, megbízható szakembert, olyat, mint te? Aki közelebb van a munkahelyemhez/lakásomhoz/edzőtermemhez stb.?
Tutira jobb megoldás, mint ha nem hívjuk soha többet, majd az utcán a kuka mögött bujkálunk platinaszőkén, mikor előtte koromfekete hajjal léteztünk. A szakítás mindenképpen a végső megoldás legyen. Előtte pedig jól gondoljátok meg, tényleg érdemes-e elhagyni a szépségszakembereteket.