Az anyós úgy jó, ha…?
Miből is fakad a meny és az anyós legendásan rossz viszonya, amit számtalan vicc is megörökített? A kulcsszó a versengés. Párotok életében sokáig (vagy még mindig) az anyja volt az első számú nő. Felnevelte, tanította, gondoskodott róla – és most jön egy másik nő, aki el akarja rabolni szeretett gyermekét. Az ő szempontjából nézve egészen logikus, ha nem akarja akárkinek átengedni őt.
Másrészt viszont az élet rendje, hogy a fiókák felnőnek, kirepülnek a fészekből, és egy egészséges szülőnek ez a legnagyobb boldogság: ha látja, hogy sikeres munkát végzett, mert gyermeke felnőtt, képes az önálló életre, a saját család alapítására. Hogyan lehetne ezt a két nézetet összeegyeztetni, hogyan lehet egy egészséges anyós-meny kapcsolatot létrehozni a tyúkanyó típussal?
Osztozkodni, harcolni muszáj?
Először is, amit meg kell értenetek, hogy ez elsősorban nem a ti „harcotok”.
A ti hozzáállásotoknál sokkal fontosabb, hogy a versengés tárgya, azaz a párotok hogy áll édesanyjához, hogyan kezeli túlzott gondoskodását.
Az egészséges, ha szeretettel és tisztelettel fogadja ezt, de megtartja eközben a szükséges határokat, nem hagyja, hogy anyja teljesen belefolyjon a kapcsolatotokba. Képes megteremteni a kettőtök közötti intimitást, anélkül, hogy újra és újra fizikailag vagy csak említés szintjén behozza a szüleit. Intő jel lehet, ha elvárja, hogy amikor az anyós nincs jelen, akkor teljes mértékben ti lássátok el az anyai feladatokat, ugyanúgy gondoskodjatok róla, ahogy ezt anyukája tette. Ilyenkor érdemes vele elbeszélgetni arról, mit gondol a leválásról, szeretne-e a közeljövőben önálló életet kezdeni.
Módszerek az anyósok megszelídítéséhez
Előfordulhat, hogy az anyós kifogásolja, miért nem gondoskodtok olyan odaadóan fiacskájukról, ahogy ők tették, teszik. Felesleges elkezdenetek kiselőadást tartani a XXI. század női egyenjogúságáról, a megosztott házimunka és az egyenrangú párkapcsolatok előnyeiről, nem fogtok tudni átnevelni egy generációval idősebb nőt, legfeljebb kioktatva és megfélemlítve érzi majd magát, hogy milyen kis feminista élharcost fogott ki gyermeke. Viszont ha azt látja, hogy fia boldog mellettetek, még ha nem is toltok mindent a feneke alá, de kölcsönösen törődtök egymással, akkor könnyebben megbékél a helyzettel.
Emellett, ha alkalomadtán éreztetitek vele, hogy tisztelitek őt, és elismeritek a családban betöltött szerepét, akkor nem fogja azt érezni, hogy haszontalan, nincs rá többet szükség.
Kérdezzétek meg az egyik sütijének a receptjét, bízzatok rá kisebb feladatokat, vagy kérjétek meg, hogy keressen elő párotokról régi fényképeket, beszélgessetek róla, idézzétek fel a gyerekkorát. Ne felejtsétek el azt sem, hogy ha valóban ezzel a férfival alapítotok családot, akkor elengedhetetlen szerepe lehet egy jó szövetségesnek, az anyós sokat segíthet a ház körül. A nagymamaszerep megélésével – és erre különösen jó a tyúkanyó típus – új értelmet kaphat az élete, és nektek is sok terhet levesz majd a vállatokról, ha néha vigyáz a kicsire, segít takarítani vagy jó tanácsokkal lát el.
Végül, még ha néha nem is könnyű, gondoljatok hálával anyósotokra! Elvégre mégiscsak ő az a nő, akinek olyan embert sikerült nevelnie fiából, akibe most szerelmesek vagytok!