Először is, ilyen helyzetben bármit kérhet az ember, nem? Szóval, akkor én azt kérném, hogy ne is tudjam, hogy csak 5 napom van. Mert nem tudok titkot tartani, így a családommal nem tudnám tartalmasan eltölteni az időt, mert bármennyire is azt mondom most, hogy csak az utolsó napon osztanám meg velük, hogy holnap már nélkülem kell folytatniuk, egyszerűen képtelen lennék nem bőgni és szorosan ölelni őket a maradék időmben anélkül, hogy rájöjjenek, valami nagyon nem stimmel.

De tegyük fel, hogy tudom is meg nem is, és valamiféle módosult tudatállapotban, para nélkül élném le életem utolsó 5 napját, mert tudnám, hogy:

Hogy mit tennék? A szeretteimet magam köré gyűjteném, és együtt élveznénk az életet. Elutaznánk egy napos vidékre, és órákig szívnám magamba a nap energiáját, miközben a gyerekeimet nézem, ahogy a férjemmel a vízben viháncolnak. Sőt, én is a parton ülnék, és simogatnának a hullámok. Ebben az öt napban tulajdonképpen semmit nem csinálnánk, csak együtt lennénk és szeretnénk egymást.

Csak nevetnénk, futnánk, bohóckodnánk, ölelkeznénk, és sok-sok finomságot ennénk. Aludni mindannyian egy ágyban aludnánk, összebújva. Én persze be sem hunynám a szemem, mert arra sajnálnám az időt, csak nézném őket. Vagy ha mégis, akkor azt álmodnám, hogy mindez csak egy rossz álom.

Forrás:

iStock

Az, hogy anyuka vagyok, mindent megváltoztat, csak a gyerekeimre tudok gondolni ebben a fura helyzetben. Persze a férjem, a szüleim és a testvérem is ott vannak a sorban, de csakis mögöttük.

A VOUS szerkesztőségében viszont Tinin és rajtam kívül még senkinek sincs gyermeke, így arra a kérdésre, hogy mit tennének, ha csak 5 napjuk lenne hátra, érthető módon másként válaszoltak:

Nóra, junior szerkesztő: „Én ennék, ennék, jóóó sokat ennék. A Duna-parton romantikáznék a naplementében, ölelkeznék, jóóó sokat. Szeretném azokat, akik megérdemlik. Hintáznék, napoznék, fürödnék a Balatonban. Aztán megint ennék egy kicsit. Zenét hallgatnék, táncolnék, amíg el nem fáradok. Pfú, és szerintem le is telt az öt nap.”

Sophie, hírszerkesztő: „Én biztos, hogy belevetném magam a hedonizálásba. Elkölteném az összes pénzem a legmenőbb ételekre, italokra, ruhákra; szexelnék, amennyit csak lehet, kipróbálnék mindent, amit eddig nem mertem, és mindenkinek, akinek úgy érzem, hogy fontos mondanivalóm van, elmondanám.”

Tini, szenior szerkesztő: „Az egész világ elpusztulna???? Vagy csak személyenként jön el a végzet???? Jöhet minden élmény, ami eddig tilos volt:) Ez mehet három napig. Mindent bele. Pénz, törvény nem számít. Aztán magam köré gyűjteném a családom, és maratoni mesélésbe kezdenék. Két napon át. A mese hipnózis. Észre se vennék, hogy véget ért a világ.”

Panka, grafikus: „Azt hiszem, hogy van felsőbb, gondviselő erő, minden vallás közös istene, és abban is biztos vagyok, hogy ez a világ egy a sok közül, ahol már éltem korábban, és alapvetően a harmóniára törekszik az univerzum. Az első sokkhatás ès pánik után megpróbálnám lenyugtatni magam, összegyűlni a szeretteimmel és szeretetben eltölteni az utolsó napokat. Kisétálnék az erdőbe, leülnék egy fa alá és meditálnék, rendbe tenném a lelkemben a félelmeim.

Az anyag nem vész el, csak átalakul… a lélek pedig halhatatlan.

Detti, sminkes, lélekszépítő szerzőnk: „Most olvastam egy könyvet, amiben megkérdezték ugyanezt, olyan formában, hogy mi lenne az utolsó étek, amit elfogyasztana az illető (egy menő szakács). Azt mondta, hogy tükörtojás, mert azt a nagymamája készített neki mindig, és az az íz visszahozza neki a mama végtelen szeretetét.”

Solya, a VOUS egyik képszerkesztő fotósa négy szóban summázta a teendőit: „Szex &… rock and roll.” Eszter, a főszerkesztő viszont csak egyben: táncolna.