Bizalmatlanság. Ez a bajotok valójában. Valahol belül ti is érzitek, hogy nem a másikban van a baj. Nem azzal, hogy rászolgált a bizalmatlanságotokra, hiszen minden fronton teljesít, és jól tudjátok ti is, hogy keresve sem találhatnátok jobbat: boldogok vagytok, gyakori vendég nálatok a mosoly és a nevetés, az ágy is forró, csak ti tépitek magatokat önostorozó kérdésekkel. Veletek van baj.

Szeretlek, de nem tudok benned bízni.

Nem olyan új keletű ez a probléma, és egyáltalán nem vagytok vele egyedül. Az emberek nagy része küzd bizalmi problémákkal, nemcsak párkapcsolatban, hanem akár kollegiális viszonyban, barátságban is. De vajon mi okozza ezt az örökös bizalmatlanságot?

Egy válás mindig törést okoz egy ember lelkivilágában. Ha a szülők döntenek úgy, hogy külön válnak az útjaik, az az „örökkön örökké” illúzióját rombolja össze egy gyerekben, legyen az akár tinédzser vagy fiatal felnőtt. Hiszen, ha nekik sem sikerült, akkor kinek?

A saját válásunk megélése sem kisebb fájdalom, önmagunk párkapcsolati kudarca is hatalmas mutatóujjként lebeg a fejünk felett. Az első válást majd egy második követi, azt majd egy harmadik, ezért inkább el se köteleződünk senki mellett, hiszen eleve kudarcra van ítélve minden próbálkozásunk.

Gyakori hiba, hogy a tökéletes társat keressük, akiről azt hisszük, azért született, hogy a miénk legyen. Holott egy harmonikus kapcsolat fenntartása kőkemény meló, önismereti munka. Gyakran a bizalmatlanság ördöge abból a kérdés- és érzéskörből táplálkozik, hogy: mi van, ha van jobb?

Ez a felfogás gyakran az idealizált apaképből ered, amikor tökéletesnek látjuk a szüleinket, holott nekik is számos hibájuk van, amelyekkel együtt is szerethetők.

Forrás:

tumblr/mywhisperedcolors

Amíg ti nem szeretitek magatokat, más sem fog. Az, aki folyton alulértékeli saját magát, nem áll ki önmagért egy párkapcsolatban (sem), nincsenek elvárásai, nem is fogja megkapni azt, amire belül vágyik. A saját lelki békétekért ti vagytok a felelősek, nem a társatok, nektek kell a határaitokat megszabnotok, a vágyaitokat felismernetek és kifejeznetek. S ha netán egy aranytojást tojó tyúk mellé sodródtok, hiába lesz sok-sok aranytojásotok, nem fogjátok tudni elhinni, hogy megérdemlitek.

Ha épp egy nehéz, küszködős viszonyból léptetek ki, ahol rengeteget küzdöttetek a kapcsolatotok életben tartásáért, és sokáig fuldokoltatok a bizonytalanság tengerében, akkor az bizony hiányozni fog. Mert ismerős, mert nem unalmas, mert hasznosnak éreztétek magatokat, mikor küzdöttetek. És ez bizony összefügg az önbizalomhiánnyal. Egy egészséges önértékelésű ember úszkálni akar a biztonságban, nem mentőövek után kapálózni.

Ha nem ismeritek elég jól önmagatokat, nem tudjátok, mire vágytok, mit szeretnétek, könnyen beleragadhattok a megalkuvó szerepkörbe, anélkül, hogy észrevennétek. Ilyenkor ugyanis a bizalmatlanság érzése valójában a mélyben forrongó elégedetlenség, hogy nem azt kapjátok, amit valójában szeretnétek. De hogyan is kaphatnátok meg, ha nem is vagytok vele tisztában?

Bármelyik eset is álljon fenn, egy jó magatokba mélyedős beszélgetés önmagatokkal, tapasztaltabb barátokkal, szakemberrel segíthet abban, hogy továbblépjetek, és élvezzétek az erős bizalmi köteléken alapuló, boldog párkapcsolat örömteli pillanatait!