Századszor kezdjük újra meg újra. Bűvöljük a mérleget, harcban állunk a kilókkal, a feszülő nadrág belevág a derekunkba. Szenvedünk, megoldást keresünk. Támogatást. Módszereket csípünk nyakon, utánzunk.
Pedig a hatékony módszer mindig egyénre szabott, a miénk akkor is, ha fontos, általános alapelvek mentén vállaljuk azt.
A Még idén! kampány erről szól: ismerjük meg önmagunkat, haladjunk lassan, legyen gyengéd a változtatás. Ne rémítsük el magunkat mások által jónak, üdvözítőnek ható módszerekkel. Nézzünk szembe önmagunkkal, a saját korlátainkkal. Gyűjtsünk erőt, mielőtt átlépjük azokat.
Rapid fogyás?
Könnyűnek tűnhet külső erők nyomán buzdítani önmagunkat. Szuper fogyókúrás módszerre bukkant a barátnőnk, egy hét alatt fogyott öt kilót, karcsún rohan a randira. Kicsit irigyeljük őt, kicsit sajnáljuk is magunkat. Pedig a fogyókúra, főleg a rapid, az át nem gondolt, a szervezetet kizsigerelő, vagy akár káros folyamatokra ösztönző fogyókúra, hosszú távon sosem vezet eredményre.
Cikkünket Henter Izabella diétetikus, a NEFI munkatársa segítette szakértésével.
Leszalad pár kiló, aztán visszajön. Vagy még több jön vissza, mint ahonnan a barátnő nekilódult. De azért beindul az agyunk, feltámad a lendület bennünk is.
Miért ne lehetne csirkemellen élni egy hónapon át? Vagy csak salátát csipegetni hetekig? Vonzó a teljes szénhidrátstop, vonzó a gyorsan meglöttyenő nadrág víziója.
Saját magunkat ejtjük túszul
Akkor is, ha a fogyás nem tartós. Ha kopog a szemünk az éhségtől, ha állóképességünk romokban, és minden vírus leterít. A család, a munkatársak kivannak tőlünk, menekülnek a közelünkből, mert a kiéheztetett szervezet bosszút áll: ingerlékenységgel válaszol, lobbanunk, ha kell, ha nem. Saját csapdánkba esünk, áldozattá válunk, túszul ejtjük önmagunkat.
Szenvedünk, és nem értjük, a barátnőnek miért megy ez könnyedén. Miért gyorsabb a fogyás, hogy lehet, hogy közben mosolyog, nekünk meg csak vicsorgásra telik erőnk. Miért hullik a hajunk, karikás a szemünk.
Elfogadjuk, hogy dupla sminkszer fogy a diéta második hetétől.
Sápadunk is, míg a barátnőnek rózsás az arca. Mozgásra sincs erőnk, a kutyát is sétáltassa más.
Az elhatározás, az önfegyelem azonban aranyat ér, ha életmódváltásról van szó. De még inkább tudatosságra törekedjünk, hogy okosan akarjuk a jót testünknek-lelkünknek egyaránt. Hogy olyan változásra vágyjunk, ahol öröm marad az élet. Ahol tényleg csak a kisujjunkat kell megmozdítanunk. De azt minden nap, és nem csak egy területen. Így komplex változás jöhet, szinte észrevétlen. A mi változásunk, és nem a barátnőnké.
Zsákutca…
Az lenne a jó, ha soha nem kezdenénk el, vagy ha az első után belátnánk, téves az út. A drasztikus fogyókúra, önmagában, zsákutca. És veszélyes terep is lehet, ahol a belső, láthatatlan élettani folyamatok káros következményeire egyszerűen nincs rálátásunk. De egyszer csak megbillen a pajzsmirigy, vagy gyengül a májműködés, csúful a bőr.
A cikk megjelenését a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet megbízásából a Széchenyi 2020 program támogatta.
A Még idén! kampányról tájékozódhatsz a kampány startvideójából, illetve Facebook–oldalán is találhatsz további információkat vagy csemegézhetsz életmódváltással kapcsolatos írásainkból, videóinkból.
