Főleg, ha párunknak szeretnénk azt a bizonyos férfit, vagy már meg is szereztük. Vagy azt hisszük, már megszereztük.

Attól még képesek szeretetre, és képesek ragaszkodásra is – bár népszerű az a vélekedés, hogy nem, ez szerencsére tévedés. A függetlenség vágya és a ragaszkodás valaki iránt azonban nem zárja ki egymást, csak éppen ragaszkodásuk annak szól, aki tökéletesen kielégíti minden kívánságukat fizikai-lelki területen egyaránt.

Ismerős a képlet? Aki imádja cicáját, annak mindenképp, hiszen pontosan felismerhető a leírásban a fejedelmi módon élő és a „gazdáját” az ujja köré csavaró macska képe. És felismerhető benne az a férfi is, aki kényelme és érdekei mentén vállalja a párkapcsolatot. Pontosan addig a pillanatig, amíg az őt szolgálja. Egy másodperccel sem hosszabban. Olyan kapcsolatba megy bele szívesen, amely azért nem köt pórázt a nyakára, ahol nyitva marad az ablak, ahonnan bármikor, kedve szerint léphet bármerre, bármikor, bármeddig. Ám amit elfogadunk a macskákban, azt kényelmetlen, sőt akár fájdalmas is lehet életünk párjától elviselni. Kínos lehet a felismerés, hogy folyton csak adunk, a méltányos viszonzás reménye nélkül, Illetve hogy a viszonzás igencsak esetleges, és nem mindig egyértelmű.

Igazuk van. És a macskáknál ez elfogadható, kicsit vicces is a helyzet, párkapcsolatban azonban kevés lehet. Vagy csak egy ideig kielégítő csupán. Még a legszolgalelkűbb nő is megelégelheti egy idő után az alárendelt szerepet, és az asztalra csap… vagy ajtón kívülre tessékeli macskatermészetű párját.

• Mert nehezen viseli, hogy az bizony eltűnik, elkódorog, tépett bundával kerül elő.
• Hogy lehetetlen utolérni.
• Hogy a „hol voltál?” kérdésre nincs válasz, vagy megsemmisítő pillantás a válasz csupán.
• Hogy sosem lehet tudni, kivel futott össze a házon kívül. Nincs élménybeszámoló, csupán szeme csillogása árulkodik arról, ha tilosban járt.
• Hogy szó nélkül ül a felszolgált vacsora elé, és elfelejti azt megköszönni.
• Hogy csak akkor dorombol, ha kedve tartja, és ennek nincs köze a nő aktuális érzelmi állapotához, nem akar vigasztalni, kevéssé érdekli a nő helyzete, hogy fáradt, kimerült, kényeztetésre vágyna ő maga is.
• Hogy bújik, amikor bújni támad kedve, és nehezen viseli az elutasítást.
• Hogy könnyen megsértődik és duzzogva jár-kel a lakásban, vagy elbújik egy zugban.
• Hogy prüszköl, ha takarítás van, nem vesz részt benne, de láb alatt van.
• Hogy váratlanul kiereszti karmait, és a nőbe mar.
• Hogy finnyás, és nem eszik meg akármit, hogy simán maga mögött hagyja a szennyes tányért, úgyis elpakolja azt majd más.
• Hogy vadászik. Hogy vadászat után a hazahurcolt zsákmányról nem ő gondoskodik.
• Hogy utódai nevelésében kevésbé vesz részt, bár az utódok hancúrozásában igen. Abban lelkesen, akkor is, ha közösen romba döntik a lakást.
• Hogy kicsit kívülálló marad, hogy nem teljesen partner, inkább játszópajtás marad egy életen át.

Van, aki bírja, van, aki elmenekül, vagy megpróbálja átnevelni kedvesét. Hiába. Nem sikerülhet. Jobb az elfogadás, vagy ha bele se kezdünk a közös életbe.