Én az első pszichológussal nagyon megjártam. Amatőr volt, és most már tudom, hogy nem értett a szakmájához. Azt sem tudta követni, mivel voltam nála, ki vagyok pontosan, és csak még jobban összezavart. Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha az első nem válik be, menjen a következőhöz. A másiknál én is pár találkozó után elkezdtem magamra találni.

Én azt hittem, a pszichológus majd ellát tanácsokkal, és megmondja, mit csináljak. Csalódott voltam az első találkozó után, és csak később jöttem rá, neki ez a feladata, hogy tereljen, segítse felszínre hozni a problémáimat, úgy, hogy magam jöjjek rá. Nem bántam meg, és most már simán visszamennék újra, ha úgy érezném, szükségem van rá.

Én egy nagyon rossz kapcsolatból léptem ki a pszichológusom segítségével. Emlékszem, nehezen ismertem be, hogy egy rossz kapcsolatban élek, és az ő kérdéseivel, beszélgetéseink során jöttem rá, hogy ki kell lépnem belőle. Brutális volt a ráébredés, de sokkal jobban éreztem magam utána.

Az utolsó találkozásunk után megkérdeztem a pszichológusomat, hogy nem lehetnénk-e barátok. Megköszönte, de visszautasított. Mondta, hogy ha megtennénk, utána nem lehetnénk ismét kliens-tanácsadó szerepben, mivel neki objektívnek kell maradnia. Akkor értettem meg, hogy mi a munkájuk lényege. Tényleg azért oldják meg az emberek nehezebben a problémáikat, mert túlságosan belevonódnak.

Ti elmennétek pszichológushoz?