Ebben az évben ünnepeljük a jól ismert képszerkesztő – és megtévesztő képeket készítő – program, a Photoshop 25. évfordulóját. Milyen szép is volt az élet, amikor a valóságot láttuk a reklámokban és az újságok címlapján, nem pedig az agyonretusált modelleket, akik kép alapján 40 kilósnak néznek ki, vasággyal együtt. De azért van jó oldala is a képszerkesztőnek, olyan dolgokat kreálhatunk vele, amiket egyébként lehetetlennek tartanánk. Nem is beszélve azokról a vicces fotókról, amik csak úgy folynak az internetből, és mindenki imádja őket.

A móka és a kacagás még rendben van, ezt aláírom. De sajnos többségben vannak a képmanipulálás negatív hatásai, mint a pozitívak. Főleg, ahogy a média és a marketing használja, az alattomos. Egy olyan tökéletesnek mondott testképet alakít ki az emberek fejében, ami még csak nem is létezik. Akik ezek után végig a tökéletességre törekszenek, a tökéletes alakra, tökéletes hajra és bőrszínre, amíg – jobb esetben – rá nem jönnek, hogy ilyen nincs. 

Ha engem kérdeztek, akkor szerintem az a legfontosabb, hogy úgy fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk. Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy ne tegyünk az egészségünkért és ne mozogjunk, de nem vagyunk tökéletesek, senki nem az. Meglepődnétek, ha látnátok egy képet Britney-ről a hétköznapokban, és nem a vörös szőnyegen. Tapintható a különbség, amivel nincs is baj, csak ne azt közvetítsük az emberek felé, hogy legyenek tökéletesek. Nincs olyan, hogy tökéletes, és nem is lesz. Mindenkit a legapróbb hibái tesznek különlegessé és egyedivé.

Ti mit gondoltok a retusált fotókról?