Ez az az édesítőszer, amire én azt mondtam, én ezt biztosan nem fogom használni, bár próbálkoztam vele. Ez tulajdonképpen egy kis növény, egyszer apukám állított vele haza, le is csippentettem a levelét, megcsócsáltam, tény, édes, de az íze nekem túl jellegzetes és émelyítő. Vigyázni kell az adagolásával, különben merő steviaízt érezhetünk, ha túl sokat teszünk a tésztába, kakaós csigába. Pedig nagyon egészséges, nem emeli meg a vércukorszintet, nincsen benne kalória, és gyulladás- és vérnyomáscsökkentő hatása van. Növény, por, folyékony és kristályos formában is kapható, sütéshez leginkább a por formája a legalkalmasabb, ugyanannyit kell használni belőle, mint a cukorból, ráadásul a tésztátok is ugyanolyan marad. Mínusz pont még, hogy aki érzékeny rá, annál gyomorpanaszokat okozhat.

Nyírfakéregből vagy kukoricarostból vonják ki, szerkezetileg hasonlít a cukorhoz, ízre is hasonló, ám óvatosan bánjatok vele, mert sokkal édesebb, mint a cukor! Alacsony a kalóriatartalma, süthettek-főzhettek vele, két dolgot azonban tartsatok szem előtt: nem karamellizálódik, és tésztasütésre sem túl alkalmas.

Nálam ez az abszolút befutó! Nincs mellékíze, kicsit gyengébb, mint a cukor, nulla a glikémiás indexe és a kalóriatartalma. Ráadásul a xilithez hasonlóan nem károsítja a fogakat, sőt még védi is a szuvasodástól! Nekem az is nagyon bejön, hogy pillanatok alatt elolvad a szájban, mint egy falatnyi felhő, olyan. Szeretem, na.