Takács Nóra élete első IRONGIRL versenyére készül. Maga sem hitte, hogy sikerülhet neki, de ha a legnagyobb hazai triatlonista, Kropkó Péter biztatta a megmérettetésre, nem volt mese, belevágott az edzésbe. A legendás sportoló azt is elvállalta, hogy a „Jónő” csapat több tucat lelkes tagját heti egy edzéssel fél év alatt felkészíti az augusztus 23-ai versenyre. Hogy kinek milyen volt a közös munka, arról néhány nappal a nagy esemény előtt beszélgettünk Nórával és Péterrel a VOUS szerkesztőségében.
Nóra az elmúlt hetet vidéken, a szüleinél töltötte, így Kropkó Péterrel nem találkoztak a felkészülés utolsó szakaszában. Nóra viszont egyedül még sohasem futott, azt mondja, neki a Hogyan legyek jó nő? rajongóiból verbuválódott futótársak adják a motivációt, így a találkozás első pillanatában azonnal lelkesen eldicsekszik legújabb tapasztalataival.
N: Képzeljétek, ahogy megígértem, elmentem otthon futni. Az egyik barátomat rávettem, hogy kísérjen el biciklivel, hozza magával a hideg vizes palackomat, így a Péter által folyamatosan emlegetett folyadékpótlás és hűtés sem maradt el. Átfutottam a szomszéd faluba és vissza. Hihetetlen, korábban ezt csak autóval tettem meg.
P: Amikor Nórival elkezdtük az edzést, 1 kilométert sem volt képes lefutni. Éppen ez volt a célja a felkészülésnek, most már ő is elhiszi, hogy képes rá. Persze ezt nem csak akarni kell, testben és fejben egyszerre kell elérni ezt a szintet.
Ennek nem kell fájnia, nem kell senkinek sem legyőznie magát, csak ki kell terjeszteni a képességeit.
P: Mindenkinek szüksége van időre, ha új kihívás elé néz, egy olyan embernek, aki soha nem sportolt, annak főleg. Az izmok hat hét alatt kifejlődnek, de a csontoknak és az ízületeknek sokszor egy, akár két év is kell, hogy egy komolyabb megterhelésre készen álljanak. A 10 kilométer, ami az IRONGIRL futás távja, egy olyan feladat, amire lépésről lépésre haladva fél év alatt fel tudtunk készülni ezzel a csapattal.
Nehéz volt Nórit rávenni a futásra?
P: Nóra profi. A munkájában ezt már bebizonyította, és nincs ez másként az IRONGIRL futásra való felkészülésével sem. Persze szereti kéretni magát, hogy ez neki nem fog menni, hogy ő még sohasem volt sportversenyen, nem tudja, milyen lesz, de az ember mindig tart attól, amit még nem próbált. Utána viszont ezek az új élmények motiválják az újabb célok elérésére. Most, ahogyan sugárzó arccal arról mesél, hogy elment nélkülünk is futni, azt jelenti, hogy már nemcsak érti, hanem érzi is, hogy jó futni.
Ha én, aki soha életemben nem sportoltam, meg tudom csinálni, akkor bárki képes rá.
N: Péternek ez a 10 kilométer a reggeli kocogása, de nekem a világ. Muszáj volt végigcsinálnom a felkészülést, mert nem hagyhattam cserben a lányokat, akik csatlakoztak hozzám. De nemcsak én motiváltam őket, hanem ők is engem, ők adtak nekem erőt. És persze Péter, aki nem bánt velünk kemény edző módjára, hanem barátsággal és megértéssel irányított minket.
Sokan nem hittek bennünk, de mi megcsináltuk, már mindannyian képesek vagyunk nekivágni az IRONGIRL vasárnapi versenyének. Mindezt úgy értük el, hogy sohasem mentünk úgy haza az edzésről, hogy azt éreztük, nem bírjuk tovább. Péter mindig csak annyit tett hozzá, amennyit még különösebb megerőltetés nélkül kibírtunk, de mégis egyre jobbak lettünk.
Péter sokszor azt mondta, a futásban a legjobb az utána való zuhanyzás. Igaza van, de időnként már közben is érzek jó dolgokat.
P: Én is sokat tanultam a lányoktól, hiszen őket teljesen másként kellett felkészíteni, mint egy profi sportolót. Megtanultuk a futás helyes technikáját, aminek segítségével tovább tudják használni az energiáikat. Nóri még nevet is adott az egyik lépésnek. Az volt a Hej-hó, mert olyan a ritmusa.
Ahogyan meséltek a felkészülésről, úgy tűnik, azért elég jól szórakoztatok közben.
N: Igazi barátságok szövődtek a felkészülés idején, mivel Péter mindig azt mondta, úgy fussunk, hogy közben maradjon energiánk beszélni is. És persze nem volt rossz neki sem ennyi lánnyal készülni a Margitszigeten, ahol többször is Péter után kiabáltak az ismerősei, hogy neki van a legjobb dolga ennyi nő között.
P: Ez mindannyiunk számára egy közösségi élmény volt, a lányok egymást támogatták és segítették, együtt érték el, hogy most elindulhatnak ezen a versenyen. Az IRONGIRL és az IRONKIDS futásnak is az a lényege, hogy azok a családtagok is pozitív élményekkel gazdagodhassanak, akik elkísérik a férjüket, édesapjukat az IRONMAN megmérettetésre.
Egy verseny ünnep, ami motivál az év összes napján.
Péter, neked miért olyan fontos, hogy Nóri, a csapata vagy bárki más mozogni kezdjen?
P: Nóri, akit az IRONGIRL arcának választottunk, a teljesítményével példát mutat az embereknek. Ő az a típus, aki motiválhatja a sporthoz nem értőket is, aki megértetheti velük, hogy nekik is szükségük van a mozgásra. Az utóbbi években elindult egy pozitív folyamat Magyarországon. Míg néhány éve az emberek 93%-a nem sportolt, mára eljutottunk oda, hogy a lakosság 15%-a hetente legalább kétszer 40 percet mozog. Ezen persze még dolgozni kell, de egyáltalán nem lehetetlen változtatni.
Minden egyes sportra befektetett forint 3,6 forint megtakarítást jelent az egészségeden.
P: A testi változásokon túl nem szabad elfelejtkeznünk a mentális fejlődésről sem. A lányok jó része komoly önbizalomhiánnyal kezdett bele az edzésbe, amit most sikerült leküzdeniük. Ez pedig a magánéletükre, a munkájukra is pozitívan hat.
Nóri, akkor most mondhatjuk, hogy futó lettél? Folytatod a sportot a verseny után is?
N: Ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy én valaha 10 kilométert lefutok, minimum kinevettem volna. Most már elhiszem, hogy akár többre is képes vagyok. Még azt is el tudom képzelni, hogy legközelebb már a félmaratonra készülök. De azért persze most a cél a vasárnapi IRONGIRL. Már alig várom, hogy célba érjek, azt hiszem, az csodás élmény lesz.