Kommunikálni egy párkapcsolatban nem olyan könnyű. Főleg jól kommunikálni nem. És most nem arra gondolok, mikor hisztiztek, mert nem viszi le a szemetet, vagy amikor simán csak elbeszélgettek a kortárs magyar irodalomról, hanem arra, mikor egy-egy problémát akartok megoldani.
Rossz kommunikációs stratégiákat akarva-akaratlanul is magatokkal hozhattok a múltatokból, ti is meg a párotok is. Viszont ha hajlandóak vagytok ebbe energiát feccölni, akkor súgok nektek, hogy mi az a négy hiba, amit ne kövessetek el ilyenkor, különben mindig oda kerültök, ahol a part szakad. Onnan pedig, tudjuk, hová vezet az út.
Ne kritizáljatok!
Mégpedig azért ne, mert ezzel megsértitek a másik személyiségét, holott nem a személyével van problémátok, hanem valamivel, amit csinált.
Tilos: „Annyira önző vagy!”
Helyette: „Nekem nagyon rosszulesett, amikor nem kérdezted meg, mit szeretnék, mert úgy éreztem ettől magam, mintha nem érdekelne a véleményem.”
Tudom, nehéz higgadtnak lenni, de ez fontos!
Ne nézzétek le!
Tilos szemet forgatni, ajkat biggyeszteni, fenyegető, ki ha én nem testtartást felvenni. Ezzel csak azt sugalljátok, hogy egyáltalán nem veszitek komolyan a másikat, és védekező állásba kényszerítitek őt. Ugyanígy nem szabad becsmérlő megjegyzéseket sem tenni, miközben a másik igyekszik felnőtt módjára hozzáállni a helyzethez. Olyat mondani, hogy „ezt is egy könyvben olvastad?” felér egy hátba döféssel. Ezzel csak azt sugalljátok, hogy nem értékelitek a másik erőfeszítéseit. Ebből kommunikáció nem lesz. Veszekedés inkább.
Ne vegyétek fel a védekezőállást!
Fájdalmas tud lenni, mikor a józanabb fél felnőtt hozzáállással igyekszik felvezetni a problémátokat, és ti űzött vadként a kanapé sarkából acsarogtok védekezésképpen. Nem bántani akarnak benneteket, csak őszintén beszélgetni a bennetek dúló érzésekről. Ne támadásnak vegyétek, hanem beszédtémának.
Ti is ugyanúgy elmondhatjátok azt, ami benneteket zavar a másikban. Ez az egész lényege. Ráadásul, ha védekezőállást vesztek fel, azzal még jobban súlyosbítjátok a helyzetet. Egyrészt a másik kudarcként éli meg, hogy nem tud veletek zöld ágra vergődni, másrészt fáj neki, hogy nem talál megértő társra.
Ne építsetek falakat!
Azaz ne tagadjátok meg a kommunikációt. Annak ugyanis az az alapja, hogy két ember között történik, és eszmét cseréltek egy probléma kapcsán. Ezt elég sokáig el lehet játszani, és úgy lehet csinálni, mintha nem lenne probléma, de ha ezt folyamatosan megtagadjátok a másiktól, a kapcsolat egyszerűen megfagy és elhal.
