Haha, van egy hírem, nekem jó, neked rossz: hétvégén megyek nyaralni haverral Ausztriába, te meg itthon maradsz.

Mivan? Először is, felőlem menjél, másodszor pedig tanulj meg kulturáltan bejelenteni dolgokat. Önmagában bántó tud lenni, hogy utolsó utáni pillanatban közlöd, amúgy nem leszel hétvégén, de akkorra terveztünk közös programot is. Persze, lehet, hogy nem olyan izgi, mint Ausztria, de az, hogy még ilyen stílusban jelented be, az kábé azt sugallja, hogy az érzelmi színvonalad egy teáskanállal egy szinten áll (igen, a Harry Potterből idéztem).

Megyünk gokartozni a haverokkal, de te csaj vagy, úgyse akarsz jönni.

Szerinted hányadik században taposunk, de tényleg? Szorítsam le a mellem, vágjam kopaszra a hajam, hogy pasinak nézzek ki és gokartozhassak egyet? Egyébként köszi, de igazán, hogy kikéred a véleményem arról, szeretnék-e menni. Ha meg haverbulit akarsz, azt mondd, ne a női létemmel takarózz!

– Szívem, már mindent kitakarítottam, levinnéd a szemetet, kérlek szépen?
– Miért, te nem tudod?

Rendben. Leviszem a szemetet, és te csinálod az ÖSSZES többi mindent.

– Menjünk át anyámékhoz hétvégén, régen láttam őket.
– Nem mindegy, hol nem csinálsz semmit?

Bármilyen döbbenetes, nem. Mióta veled vagyok, ritkán látom a szüleimet, így időnként ott szeretném csinálni a SEMMIT. Egyébként én is el szoktam fáradni, én is dolgozom, és vezetem a háztartást, szervezem az életet, olykor még a tiédet is. Úgyhogy most az lesz, amit én mondok. Pasztmek.

Miért hisztizel? Megint megjött?

Még szerencse, hogy nem menstruálok mindig, mikor felidegesítesz. Valószínűleg elvéreznék.

Nektek mitől áll el a szavatok?