És, kérdeztem tőle, ha kiderül, hogy megcsal, akkor mit csinálsz?

Ha megcsal, visszacsalom, és kész, vonta meg a vállát. Majd szürcsölt egy jó nagyot a jegesteájából.

Ennyi? Ilyen egyszerű lenne? Ezzel visszabillen a mérleg? Hát nem tudom. Nekem már ott foghíjas a történet, hogy az ilyesmit miért nem lehet megbeszélni? Ha nem megy jól a szekér, akkor talán át kellene rágni, hogy mi lehet a baj.

Még megcsalás után is, én legalábbis azt vallom, hogy a kiborulást követően azon kellene elgondolkodni, hogy hol hibáztunk. Mármint mindketten. Utána pedig lassan lépegetni valamerre, együtt vagy külön.

Azt is vallom, hogy ha már úgy érzem, a kapcsolat nem jó, és másfelé kacsingatnék, az a korrekt, ha előtte lezárom a kapcsolatot, és utána indulok tiszta lappal. Viszonylag erős gyomrom van, viszonylag nagy a befogadóképességem, de a sunnyogást és az őszintétlenséget nem tudom megérteni. 

Persze tudunk párokról, akiknél ez a hallgatólagos megegyezés működik. Te is megcsalsz, én is megcsallak, tudjuk, de nem beszélünk róla, de ez már az ő történetük. Tiszteletben tartom, de nem élek eszerint.

És úgy tűnik, vannak olyanok, akik megtanulták, hogy ez a visszacsalósdi nem jó taktika:

Mikor kiderült, hogy a barátom megcsalt, bosszúból és fájdalomból egy másik srác karjaiban kötöttem ki, aki egyébként már régóta odavolt értem. Adott pillanatban jó volt, de utána iszonyú bűntudatom lett.

Miután visszacsaltam a párom, felhívott pont utána, hogy szeretné, ha megbeszélnénk. Mondta, hogy tudja, ő rontotta el még régebben, de én is hibás vagyok. Tudtam, hogy igaza van, de nem akartam átbeszélni, mert szégyelltem magam. Fiatal voltam akkor még nagyon.

Persze van ellenpélda is:

Azzal, hogy ezt megtettem, kicsit úgy éreztem, revansot vettem. Noha tudtam, hogy ez hülyeség, és őt cseppet sem érdekli, nekem kicsit visszaadta az önbizalmam.

Nálatok mi a megcsalás utáni etikett?

Borítókép forrása: Pixabay