Mindössze annyiból más a dolog, hogy külföldről szerzem be a fülest, ahol még nem tiltották be azokat, amelyek tönkreteszik a hallást. Azzal bizonyos számokat tudok hallgatni, máskülönben meg a rezgésre hagyatkozom – mondjuk bulihelyen simán rátapadok a hangfalra.
De a lényeg a lényeg, a Toggl blogról tudom, hogy nem vagyok egyedül, az emberek 61%-ának lóg füles a füléből még a munkahelyén is. A blog a Spotify előző éves adataiból bogarászta ki a lényeget, és egy klassz infografikát is csinált belőle.
A pörgős zene, ugye, lehet metál, rap, valami zúzós, ez nálam azt jelenti, hogy észrevétlenül elkezd járni tőle a vállam vagy a lábam. Ajánlják a Pharrell- és Jackson-dalokat, én Pink vagy Metallica után szoktam nyúlni ilyenkor, de tény, Pharrell Happy dalától is felébredek.
Nyugis zenének a legjobbak a videojátékokhoz írt zenék, mert azok direkt a koncentrálást segítik, de a Massive Attack, Bonobo és komolyzene is jöhet, vagy egy kis dzsessz. Én valamilyen andalító Quimby-számot szoktam előkeresni, vagy a Nouvelle Vague-dalokat. De Walter Mitty titkos élete mozizenéi is elég andalítóak a fülemnek.
A zenékkel tényleg nagyon jól lehet manipulálni. Olykor tudatosan síró számokat hallgatok, attól ugyanis lemegyek egy olyan lelkiállapotba, ami sokkal jobban előhívja az írásra való hangulatom. Persze ezt szigorúan otthon teszem, nagy magányomban, ha novellaírásra adom a fejem.
Ti milyen zenét hallgattok, ha dolgoztok?
Forrás: Pixabay
