Nem is kellett több ezeknél a sztoriknál, mindenki csacsogva mesélte a saját babájának történetét. Ezeket gyűjtöttük most össze nektek. Íme a VOUS-lányok és Barbie-jaik!

Én a szőke Barbie-m haját színes szövegkiemelővel melíroztam be. Különösen szép lett.

Egyszer vasalóval akartam kiegyenesíteni a Barbie-m haját, úgyhogy a vasaló és a Barbie is kuka.

Én hajvágásmániás voltam. Előbb vagy utóbb minden Barbie-m kopasz lett.

Tesómmal Petra típusú Barbie-kat kaptunk (egyébként annak volt a legszebb arca, leszámítva a kék szemhéjfestéket). Az enyém sértetlen maradt, az övét viszont megcsócsálta a pulink, Gubanc. Aztán hogy, hogy nem, az immár térdig és könyékig csonkolt Barbie eljutott a fodrászhoz is, így nagyon, de nagyon rövid haja lett a végén. Itt viszont új élet kezdődött a számára: ő lett Nagyi, a bölcs öreg, aki már annyi mindent átélt, és mindig tudott bölcs tanáccsal szolgálni a Barbie család számára, ismert minden titkot és intrikát. Az ő sztorijához képest az összes többi smafu.

Nekem volt egy „diszkó-Barbie” elnevezésű Barbie-m, aminek véletlenül letörtem a fejét! Anyukámnak féltem elmondani, mert nagyon új baba volt. Nagypapám falazott nekem, és megígérte, hogy technokollal visszaragasztjuk, és akkor majd semmi nem fog látszani! Sajnos lebuktunk, és akkor láttam anyukámat először igazán mérgesnek (mindkettőnkre, mert át akartuk verni). Igazi lecke volt, akkor nagyon megtanultam, hogy vállalni kell mindennek a következményét, és nem szabad átverni másokat. Ejnye-bejnye!

A nővéremnek teljes Barbie-kollekciója volt kiskorában: ház, kocsik, mindenféle berendezés, rengeteg Barbie baba. De ahogy megszülettem, és járni kezdtem, beleültem a ház tetőszerkezetébe, széttörve az egészet. Azóta már sikerült megemésztenie.

Három fiam van, és egy lányom. A fiaimnak volt egy féllábú Barbie-ja. Sose árulták el, hol szerezték. Imádták, noha ne a klasszikus babázásra gondoljatok: háborús sérült volt szegény Barbie, hadirokkant, a „NŐ, akit meg kell menteni”, féllábú várkisasszony.