Vicces pedig, hogy majdnem hét évig tüsi hajjal toltam, voltam punkos, vörös, pink csíkos fekete alapon, aztán csak sima fekete. Lazán váltottam bármire, de most, hogy ilyen hosszú, már az egy centi gondolatától is kiborulok.
Egyszerűen imádom, hogy lágyan leomlik, dobálhatom, csajos, és még pofozni is milyen jó vele (haha)! De kár, hogy csak lóg, meg semmilyen, és unom. Arról nem beszélve, hogy nyáron percenként hámozom ki magam belőle.
Szolid centimínuszolásra gondoltam csak, némi fokozatosság, hajritkítás, de azt már az elején beláttam, hogy nem lesz elég csak ennyit mondani a fodrásznak, ha nem akarok szívni, és túl akarom élni ezt a sorsdöntő beavatkozást. Íme pár szabály, amit jó, ha észben tartotok, mielőtt fodrászolni indultok!
Fodrászt csak ajánlásra válassz!
„Csak tíz centit!”
Menjetek biztosra!
A végén SOHA NE NÉZZETEK LE!
Csak nyugi!
Ti könnyen megváltok a hajatoktól? Mutassatok előtte-utána képeket!
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
